Testidegenek [antikvár]

Semmi nem marad Sokat kockáztattunk, de nem eleget. Belevesztünk a hallgatásba, és egyedül maradtunk, én, te, ő - mindannyian. A tér beszűkült, mint az elfolyó idő. Választottál. Hajad fakulni kezdett, deresedtél és feloldódtál, amikor szembogarad elzizegte, nem leszek létezésed részese. Mert mindent akartál, már nem vagy senkié, hiszen az enyém se vagy. Láthatatlanná válunk. Ahogy növekszik benne az élet, úgy huny ki bennünk, mintha mi táplálnánk, s belőlünk semmi nem marad.