Bővebb ismertető
Részlet a műből:
"A TANITVANY
Kékellő violák illatozási közt Szüle egy gyönge leány engemet ott, hol a Szirt forrása magasról
Tajtékozva szökell alá,
S lágy keblébe fogott, s kisdede homlokát Elhintette tüzes csókjaival, s te, mond, Serdülj, s amiket itt látsz,
Zengd majd lantom idegjein.
így szólván elhagyott. Hirtelen egy galamb Lebbent nyögve felém, s elfödöze a tavasz Ifjú lombjai közzé,
S mézzel tömte meg ajkamat.
Nőttem, s amit az ér szélein, ott, hol az, Aggott tölgyek alatt görbe futást veszen, Amit szirtpatakomnak
Vad zajongásiban hallanom"