Vadrózsák [antikvár]

PÁRTFOGÓIMHOZ! Félve, rettegve, mint egy halálraítélt, állok meg a nyomda előtt és két kezemet félve teszem a szívemre, hogy ne dobogjon, ne verjen olyan nagyon. Bíráim a közönség, közöttük elsősorban is válogatott "Vadrózsáimnak" pártfogói. Kegyükbe fogadják?... Vagy kérlelhetetlen szigorral eltaszítják maguktól...? De bízom jótevőim igaz bírálatában, kik éles szemmel és aggyal bírálják a kis, járatlan, kevés iskolát járt ember tiszta szívben szunnyadt, álmatlan éjjeleken kiröppent gondolatait. Gondolatait, melyek a hazai rög minden kis porszemét, minden kis falusi kunyhóját, minden zöldelő fáját tüzön-vizen, áthidalhatatlan akadályokon keresztül is szeretet a dobogó szivéhez és könnyező szemeihez vezetik. A szeretet könnyeinek gyöngyszemeiből íródott e könyv. Kérem jóakaróimat, fogadják szeretettel. Budapest, 1926 április hó. ZSOLDOS JÁNOS.