Válogatott versek [antikvár]

Komját Aladár első gyermekkori emléke a letenyei katolikus iskola, ahol a "heptikás tanító...betartja a rendet: gazdagyerek ötöt, zsellérfiú nyolcat, béres - tizenötöt" kap a suhogó nádpálcával a nyaka köré, ha megmoccan az órán. "Boldog" gyermekkor ez, ha más boldogsága nincs is, van "halk meseszó a füves patakparton", kincsei "bicke s hozzá egy jókora dorong. Fűzfa fütyülő. Rongyból dömöckölt labda. Madzagra fűzött fényes pitykegomb." Estefelé az utcán, mint látomás, keménypillantású, súlyosszavú alakok mozognak, énekelnek. Ezek a félhomályban alig láthatóan mozgó súlyos figurák a kisfiú első rémületet, míg meg nem tudja, hogy csak béresekről, cselédekről, elfáradt kapásokról szól a nóta. A falusi "potrohos plébános" tudja, hogy a sok tudomány meg-megkísérti az embert, ezért a lélek üdvére jobbnak látja, hogy tanulás helyett kihajtsa a parasztgyerekeket a földjére krumplit szedni - éhen. Letenye fölött "mint égrebőgő orrszarvú szörnyeteg" áll a grófi kastély. Dárdás kerítése körül vággyal teli szemmel álldogálnak a letenyei gyerekek, csodálják a színes kerti üveggömböket, a nyírt bokrokat, a szökőkutat, amelynek párja talán nincs is a világon és remegő tisztelettel lesik a kertben szórakozó úri társaság fínom ruháit, halk kacarászását. A kis Komját fiúról a tanító, - az úri társaság lakája - úgy látszik besúgta, hogy szereti a verset és jól szaval, mert egyszer meglepetésszerűen behívják a kertbe a kerítés körül őgyelgő kisfiút. A kántor "fiugrás" versét akarják vele elszavaltatni. De ő tud szebbet is. Azt a verset, amelyet anyjától tanult és amely így kezdődik: "Lamberg szívében kés, Latour nyakán kötél..."