Vándorúton [antikvár]

Kedves Barátom! Megint kiadsz egy kötetnyit a verseidből. Tehát még nem gyógyultál ki abból a betegségből, amelynek poézis a neve? Emlékszel még, Lajos, arra az időre, amikor együtt indultunk útnak a költészet terén? Rég volt, ó Istenem, beh nagyon rég. Gyermekek voltunk korra, gyermekek lélekben is. Harmoniákat éreztünk, dalban gondolkodtunk. Szerettünk merni, mertünk szeretni. A világ nem volt egyéb, mint csengő ekhója a tulajdon lelkünk muzsikájának. Akkor is mosolyogtak rajtunk. Azt mondták, betegek vagyunk. Ők pedig boldogan ápolgatták a maguk pöffeszkedő hájas prózáját. Ó mennyire irigyellek, Lajosom, hogy te még mai napig sem gyógyultál kis abból a betegségből. Lám, én félig-meddig kimásztam belőle.