Végrendelet [antikvár]

Justus Pál 1905. április 7-én született Pécsett, és 1965-ben halt meg Temesvárott. Küzdelmes életútjának csupán egyik, bár nem jelentéktelen állomása volt költői pályájának kibontakozása, 1925-ben jelent meg első verseskötete Fekete ormok alatt címmel, a második Az utak éneke 1930-ban. Bölcsészeti tanulmányait Olaszországban és Franciaországban végezte, itthon banktisztviselő lett, belépett a szociáldemokrata pártba, amelynek tevékenységével életének jelentős része egybekapcsolódott. Első írásaival Kassák folyóiratában, a Munká-ban jelentkezett, 1933-ban három esztendőre Párizsba utazott; ott ismerte meg a nyugat-európai munkásmozgalom helyzetét és törekvéseit, hazatérve ismét bekapcsolódott a magyar szociáldemokrata mozgalomba, hamarosan a VI. kerület titkára lett Budapesten, a háború kitörésétől kezdve pedig az értelmiségi ellenállás vezetője. Munkaszolgálatosként a jugoszláviai táborban élte meg a felszabadulást. Hazatérve parlamenti képviselő lett, szónokként, előadóként, elméleti íróként és publicistaként is sikert aratott, pártja elméleti folyóiratának, a Szocializmusnak szerkesztője lett, a propagandaosztály élén a szociáldemokrácia baloldalának álláspontját képviselte, ő szerkesztette az első 1945 után megjelent Marx-Engels-válogatást. Föllépett a kommunistákkal való együttműködés mellett, és 1948-ban, a két párt egyesülése után a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tagja lett. 1949-ben, a Rajk-per egyik vádlottjaként letartóztatták, és koholt vádak alapján életfogytiglani börtönre ítélték. Hét évig tartó börtönbüntetése után haláláig a Corvina Könyvkiadó szerkesztője volt. Műfordítói munkásságát olyan nevek fémjelzik, mint Baudelaire, Verlaine, Heine, Puskin, Majakovszkij, Shakespeare vagy Weitling és Saint-Simon. Enciklopédikus műveltségű humanista volt, és mindvégig töretlen meggyőződésű forradalmár. Verseinek többsége önéletrajzi ihletésű, börtönverseiben az önvizsgálat, a szenvedés, az emlékezés képei váltakoznak. Számtalanszor fölidézi múltját, felesége és kislánya alakját, megrázó és hiteles lírai börtönnaplójában az emberi tisztaság és a fegyelmezett tartás ma is megindító, mert verseinek pátosza spontán, szívből jövő. Fontos kordokumentum ez a versgyűjtemény, egyúttal tisztelgés is Justus Pál emléke előtt.