Bővebb ismertető
ELOSZO
A kötetben szereplő versek a líra eszközeivel megfogalmazva négy különböző élet tapasztalataiból fakadó szemléletnek adnak nyilvánosságot egy olyan témáról, ami történelmünkben egyetemesen mindig jelen volt, és aktualitásából mind a mai napig - sajnos - nem vesztett semmit. Az emberi erőszak által szinte szabályos időközökben újra és újra megszült és legyilkolt, majd megint életre keltett diktatúrá(k)ról, társadalmi erőszakról, vallási fanatizmusról, az ezekből fakadó, az individuum és környezete közötti konfliktusokról, azoknak a mindennapokra vetett árnyékáról és az általuk belőlünk kikényszerített reflexiókról szólnak.
A szerzők összetétele bizonyos szempontból nagyon különleges. Sumonyi Zoltán személyét az irodalomszerető olvasónak nem kell bemutatnom. Reá - aki a legidősebb közöttünk - az aktuális önkény, az autokratizmus atrocitásainak következményei ma már fizikailag közvetlenül nem, csak érzelmileg hatnak, hiszen már nem él aktív társadalmi életet, felnőttként azonban átélte a mostani és a korábbi rendszereket is. így párhuzamot tud húzni közöttük, és bizonyos távolságból tudja a történéseket szemlélni, valamint analizálni. Lírájában azzal, hogy teret enged a nemzet, a nép sorsáért való aggódásának, „kibontja az ellenállás jelkép-lobogóját ", függetlenül attól, hogy éppen milyen politikai rendszer van hatalmon, amennyiben az az egyén szabadságát veszélyezteti. „Számára a nemzeti múlt és a régi irodalom nem tiszteletre méltó és unalmas örökség, hanem
13