Zárt kánon [antikvár]

Részlet: "Nem szívem de nyelvem oldja fel amiben teremt ahogy mozdulok, e térből ne feledjük a vonást: haza e létező nyelvtelen hazám otthon keresem mely boldogság szülés pengeréme ez a külső akármilyen képernyőn vibráljon előttem elszakad melyen oda- s visszavisz: a vers e sokszorosítható találkozással ne érjek célt így: köszönöm sírnom kell tér alatti forma előtti ismétlése valaminek a verbális rabságnak dobódjak újra el messzire: köszönöm (se) eleje (se) vége állok a helyemen, a nyelv és a tér miért mozdul el."