Az etnikum mítosza [antikvár]

Közhelyes megállapítás, hogy az etnicitás kulturális jelenség. A dolog természetéből adódik, hogy az etnikai jelleg meghatározott gondolkodás-, érzés- és cselekvésmódokat eredményez, és ezek a módozatok alkotják a kultúra lényegét. Aligha cáfolható, hogy minden etnikum sajátos kulturális jelleggel bír. A probléma csak az, hogy a kultúra nem légüres térben létezik, továbbá nincs rögzítve, nem változtathatatlan. A kulturális változások szerves részét képezik a szélesebb társadalmi folyamatoknak. A társadalomtudományokkal szemben épp ezért nem az a követelmény, hogy önmagukban vizsgálják az etnikumok jellegzetességét, hanem az, hogy feltárják azt a társadalmi viszonyrendszert, amelybe bele vannak ágyazva. Jóllehet ezt az elvet senki sem vitatja, következetes alkalmazása, mint látni fogjuk, az etnikumokkal kapcsolatos legdédelgetettebb eszmék megkérdőjelezéséhez vezet. Tanulmányom azon a meggyőződésen alapszik, hogy az etnikai értékek és változások társadalmi tényezőkkel magyarázhatók. E szemléletmód nem mond ellent annak, hogy az etnicitás maga is lényeges hatóerőként működhet. Kétségtelen, hogy etnikai jellegük befolyásolja az emberek tudatát és kihat a viselkedésükre. Miben nyilvánul meg az etnikai jelleg, és mi alakítja ki sajátos vonásait? A modern társadalmi gondolkodás az etnicitást rendszerint adottságnak tekinti, és azt vizsgálja, hogy mik a következményei. Tanulmányom nem tagadja az etnikai tényezők hatóerejét, de fő célja e tényezők történelmi és struktúrális alapjainak feltárása.