Az ország peremén [antikvár]

"...Van három kút. Ha menni kell, futás: aki előbb odaér, annak jut víz. Öt percet kell várni, hogy öt-hat kannára való kifolyjon. Szerintem ez már csak tanyaközpont - ahhoz képest, hogy régen milyen volt. Ilyen községet így eladni?! Most azt rebesgetik, Biharugrára kell majd mindent vinni, oda teszik a tanácsot is. Egy rendes fiatal itt már meg nem marad. Pedig a téesz sem volt rossz, a fiatalok szerették, itt maradtak. Szerettünk dolgozni. De most már nincs egy rendes gép se a telepen, nincs iroda... Elhiszem: bennünk is van hiba. De hogyne volna, ha az embernek nem adnak munkakedvet... Sajnálom ezt a községet... Lassan eltüntetnek még a térképről is bennünket. Még kilenc évem van a nyugdíjig, de ezt a kilencet nagyon sötétnek látom, sötétebbnek, mint húszat, az eddigit... A téesz is, a háztáji is együtt nem megy. De csak csinálom, mert valahová tartozni kell, és mert azt a kis nyugdíjat szeretném valahogy összehozni. Az elnök azt mondja, elmehet bárki, aki akar. Oké, de nézzék meg azt is, ki marad!'