Nemzet, középosztály, reform [antikvár]

Előszó „A clünyi reform szerzetesei Európát a barbárságból felemelték. . a reform, amelyre ma szükség van megint: clunyi reform." (Németh László, Tanú. 1935) „ vétkesek és betegek voltunk és vagyunk, s bajainkon kisebb kezdemény nem, csak lelki megtisztulás, belső átalakulás segíthet." (Szekfű Gyula: Három nemzedék, és ami utána következik.) A mottóul választott sorok a magyar gondolkodás két olyan szuverén személyiségétől származnak, akiket egyéni alkatuk, származási környezetük, szellemi karakterük sajátos - egymással sokszor szembekerülő - pályaív befutására predesztinált, de mindketten a XIX—XX. századi magyar társadalom bajainak legjobb diag-nosztái voltak. Az első világháború utáni Magyarország nemzetközi helyzete, belső társadalmi és politikai viszonyai, alapvetően megváltoztak. Ez a változás napirendre tűzte a nemzet problémájának újraértelmezését. Ismét meg kellett fogalmazni legfőképpen azt, hogy ki tartozik a nemzethez, milyen legyen a viszonyulás, s ki a felelős a határainkon kívülre szorított, kisebbségben élő magyarság sorsának mostoha alakulásáért. Nem kevés gondot jelentett annak a sokkhatásszerű változásnak a gondolati és érzelmi feldolgozása sem, amelyet akár Trianon-szindrómának is nevezhetünk. Alapvetően érintette ez az új szituáció a középosztály helyzetét is, hiszen a társadalom többi rétege mellett a vátozás ezt a réteget sújtotta legerősebben mind hivatásbelileg, mind egzisztenciáhsan. De erősek