Hihetünk-e a közvélemény-kutatásoknak? [antikvár]

Ez a könyv olyan kérdéseket tesz fel és válaszol meg, amelyek sokakat foglalkoztatnak: • Mi a közvélemény-kutatás és mi nem az, bár annak látszik? • Hogyan készülnek a közvélemény-kutatások? • Hitelesek-e a közvélemény-kutatási adatok? • Befolyásolják-e a közvélemény-kutatások a választókat? • Miért térnek el egymástól a közvélemény-kutatási eredmények? • Kötődnek-e politikai pártokhoz a közvélemény-kutatók? • Mennyire voltak pontosak a magyar közvélemény-kutatók eddigi választási előrejelzései? Ez a könyv igyekszik a tényekről beszélni. A szerző reményei szerint az olvasó nem csak kérdéseire kap választ, de egyúttal betekintést nyer egy érdekes szakma titkaiba is. A könyv, amit az olvasó a kezében tart, a Szegedi Tudományegyetem Budapest Média Intézetében tartott előadások nyomán született. Mindazonáltal nem az újságíró-hallgatóknak szóló egyetemi előadások szerkesztett változata, hanem - legalábbis a szerző szándéka szerint -jól olvasható, közérthető áttekintés mindarról, amit a közvélemény-kutatásokról tudni érdemes. A szerző célja az volt, hogy a „laikus" újságolvasóknak (és újságot nem olvasóknak) bemutassa, hogyan készülnek a közvélemény-kutatások, mire jók, és mire nem használhatóak. Miként lehet eredményeiket értelmezni, és hogyan nem szabad(na) félreértelmezni. Miként lehet a kutatások eredményeivel élni és visszaélni. A szerző köszönettel tartozik mindazoknak, akik megjegyzéseikkel, gondolataikkal, kritikájukkal segítették munkáját és hozzájárultak ahhoz, hogy a könyv minél kevesebb fogyatékossággal kerüljön az olvasó kezébe. Külön köszönet Bodrogi Zsuzsának, Magyar Andreának, Torda Ildikónak, H. Varga Ilonának, Zeke Júliának, Hideg Gergelynek és Wintermantel Istvánnak, akik sokat tettek azért, hogy a kézirat fogyatékosságait csökkentsék.