A lengyel paraszt Európában és Amerikában 3. [antikvár]

A családi szolidaritás fölbomlásáért nem mindig csak a kivándorlást választó családtag felelős; előfordul, hogy idővel a csoport veszíti el érdeklődését távol lévő tagja iránt. Az is megeshet, hogy a csoport a szolidaritás valóságos vagy képzelt megsértéséről értesül, amit állítólag a távol lévő tag követett el, és ezért megtagadja őt. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy a kivándorlás ténye néha (ha pedig a külföldi tartózkodás túl hosszúra nyúlik, akkor mindig) önmagában is elég a szolidaritás megtöréséhez. A csoport (vagy néhány tagja) reakcióját gyakran olyan, a távol lévő tagról szóló hamis beszámoló váltja ki, amit külföldről küldött valaki. Ha a szóbeszéd - amely sok esetben kényszeríti az egyént arra, hogy a csoport szolidáris tagja maradjon - hamisnak bizonyul, akkor a felbomlás okává válhat. Végezetül az is előfordul, hogy a család-csoport egyik tagjának kivándorlása oda vezet, hogy a családi attitűdök összeomlanak a másik, az otthon maradt tagban, akinek helyzete - a másik kivándorlása miatt - abnormálissá válik. így például a férj kivándorlása nyomán egyedül maradt feleség vagy az apai ellenőrzés nélkül hagyott gyerek könnyebben demoralizálódhat. A fent említett eseteket illusztrálják a 489-498. számú levelek és levéltöredékek.