A magyar népművelés története I. [antikvár]

BEVEZETÉS A magyar népművelés két évszázados fejlődés után a szocializmust építő társadalmunkban teljesedett ki, és - a társadalmi szükséglet sürgető nyomására, növekvő erőinek és lehetőségeinek jobb, célravezetőbb felhasználására - közművelődéssé fejlődött. E fejlődés megkövetelte, hogy a szélesedő és elmélyülő gyakorlat mellett széles és intenzív elméleti munka is folyjék. A kutatások megindultak, s bennük jelentős helyet kapott a népművelés történetének vizsgálata is. A népművelésnek át kell tekintenie saját fejlődését, s meg kell állapítania e fejlődés törvényszerűségeit. A gyakorlatot nemcsak a mában, hanem a múltban is vizsgálnia kell. A történeti elemzés segítséget adhat mind az elméleti megállapításokhoz, mind a ma gyakorlatának fejlesztéséhez. S nem mellékes az sem, hogy a helyesen feltárt és megvilágított történelmi fejlődés megláttatásának nevelő hatása is van. Ahhoz, hogy a történelmi áttekintést elvégezhessük, 1. meg kell mondanunk, mit értünk népművelésen, minek a történetét kutatjuk, 2. meg kell határoznunk a népműveléstörténet tárgyát, 3. ezek alapján meg kell jelölnünk azt a történelmi korszakot, amelyben a népművelés kialakult, megvizsgálnunk, milyen tényezők tették szükségessé és megvalósíthatóvá, 4. rögzítenünk kell a népművelés történetének periodizációját. 1. A népművelés fogalmának meghatározására már számos kísérlet történt (hasonlóképpen az új fogalom: a közművelődés meghatározására is). S míg a felszabadulás előtt a kísérletek többsége csak körülírásra, égyes jellemző vonások felvázolására vállalkozott, a szocializmust építő társadalom új kutatói megkísérelték a tudományos igényű definíció megfogalmazását a dialektikus materializmus alapján.' E meghatározásokat használjuk ugyan, de egyik sem vált minden fenntartás nélkül, általánosan elfogadottá. A megoldást az nehezíti, hogy két definíciót akar adrü minden kutató: meghatározzák a népművelés általános fogalmát és a minőségileg más szocialista népmüvelés fogalmát. A definíciók megfogalmazói — ha meghatározásaik különböznek is — egészében azonos módon íiják le a népművelés meghatározó jegyeit. Ezek szerint: a népművelés - művelés és művelődés, oktatás-nevelés. Szabadidőben történik, zsfcofc'« kívül (ami nem jelenti azt, hogy az iskola után). Társadalmi jellegű folyamat, történeti és osztály-jellege van. Mindezt a történeti tények is igazolják. De ha ez így van, akkor e meghatározó jegyeknek azonosaknak kell lenniük mindkét meghatározásban: a népművelés általános fogalma és a szocialista népművelés fogalma nem ezekben különbözik egymástól. A népműveléstörténet kutatójának ebből az általános fogalomból lehet tehát elindulnia, s éppen az a feladata, hogy e minden korban meglevő jellemző vonásokon túl (melyek egyben bizonyos mértékig partok közé fogják a kutatás folyamát) az általános és állandó DURKÓ Mátyás - TAR Károly: A népművelés fogalma. = Népművelési Értesítő. VII. 1966. 183-196. és 309-324. p. A Szerzők egyfelől elemzik az eddigi meghatározási kísérleteket, másfelől új meghatározást adnak.