Biológia II. [antikvár]

4. AZ ALLATOK RENDSZERE, SZERVEZETE ÉS ÉLETMŰKÖDÉSEI Az állatok evolúciója, mint láttuk, az ősi ostorosoknál vált külön a növényvilág és a gombák fejlődési vonalától. Ezeket a nagy élőlénycsoportokat mindenelőtt anyagcseréjük módja választja el egymástól. A túlnyomó többségükben színanyagokat tartalmazó növények foto-autotróf szervezetek, a szerves tápanyagforrásoktól függetlenül léteznek. Szervezetük fejlődését, szerveik kialakulását az határozta meg, hogy a napfény mint energiaforrás, a széndioxid, a víz és az ásványi sók, mint szervetlen nyersanyagok, a Földön mindenütt rendelkezésükre állnak. Előbb a vízben, majd a szárazföld meghódítása után evolúciójuk számára az volt a kedvező, ha minél nagyobb felületűek voltak, ha minél magasabban belenőttek a széndioxiddal telt térbe, ha minél gyorsabban voltak képesek a víz felvételére és a szerves anyag továbbítására, ha minél tökéletesebben tudták megőrizni a vízfelvétel és a párologtatás egyensúlyban tartásával vízállapotukat. A gombák elsősorban a felhalmozódott, elpusztult szerves anyagok fogyasztására specializálódtak, ez helyhez kötött életmódot és különleges testszerveződést eredményezett. Az állatvilág heterotróf anyagcseréje az élő táplálékforrástól való függőséget vonta maga után, amely a helyváltoztató képesség kifejlődését, belső szervrendszereikben pedig a szerves anyag felvételének, bizonyos mértékű lebontásának, majd hasznosításának képességét eredményezte. Mindez egyre nagyobb mértékű belső állandóságot igényelt, amelyet csak egyre pontosabban működő szabályozás volt képes megvalósítani. AZ EGYSEjTU EUKARIOTA ÁLLATOK Ezen a szerveződési szinten ma két fejlődéstanilag különálló csoportjuk ismert, az egyféle magvúak és a kétféle magvúak törzse.