Biológiakönyv 7. [antikvár]

ÉV ELEJI ISMÉTLÉS A hazai erdők élővilága Több száz évvel ezelőtt hazánk területének nagy részét erdők borították. Az erdőirtások miatt ma már csak területünknek 17%-át borítja erdő. Ennek egyharmada természetes állapotú, kétharmada telepített. A természetes erdő önmagát fenntartja, megújítja, a telepített erdő életét az ember szabályozza. Középhegységeinkben, a Dunántúli-dombságon és az Alföld nedvesebb részein a lombhullató tölgyerdők élnek. A fák ritkán állnak, a lombkorona nem záródik össze. Sok fény jut az erdő belsejébe, aljnövényzete gazdag. 600 méternél magasabb hegységeinkben a bükk alkot erdőt. A fák sűrűn állnak, a lombkorona összezáródik. Aljnövényzete csak kora tavasszal, lombfaka-dás előtt gazdag. A tölgyfa és a bükkfa zárvatermő. Magjukban két sziklevél van. Őshonos fenyőerdő csak az Alpokalján él. A fenyőfajokat értékes fájukért sokfelé telepítik. Örökzöldek, a termős tobozvirágzatukban a magkezdemények szabadon helyezkednek el. Nyitvatermők. A hazai erdőkben cserjékről is tanultunk. Közös jellemzőjük, hogy nincs törzsük, közvetlenül a talaj felett elágaznak. Megismerkedtünk gombákkal is. Vannak közöttük élősködők (taplógomba), a fák gyökereivel együtt élők (gyilkos galóca) és elhalt anyagokon megtelepedő, korhadéklakó gombák is (erdei csiperke). A zuzmók, mohák, harasztok nem magvakkal, hanem spórákkal szaporodnak. Az aljnövényzetben sok virágos növény is él. Egyik legismertebb a leples virágú hagymás hóvirág. A szarvasok és az őzek páros ujjú patás, növényevő, kérődző állatok. A vaddisznó is páros ujjú patás, de mindenevő, gumós zápfogú. Az erdeink legismertebb ragadozója a róka, a fülesbagoly és a héja. A sün és a denevér rovarokkal táplálkozik, a táplálékszegény téli időszakban téli álmot alszanak. A megismert énekesmadarak közül a széncinke állandó, a fülemüle és a sárgarigó költöző madár. A harkályoknál megtanultuk, hogyan alkalmazkodott testfelépítésük a táplálék megszerzéséhez. Az ízeltlábúak közül teljes átalakulással fejlődik a szarvasbogár és a vöröshangya. A koronás keresztes pók utódai átalakulás nélkül fejlődnek. Az erdő élőlényei életközösséget alkotnak. Fészkelő- és búvóhelyet, táplálékot biztosítanak egymásnak. A zöld növények a termelő szervezetek, velük