A Duna Pozsony alatti magyar szakaszának tragédiája [antikvár]

A Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer (BNV) tervei a háború utáni években a Visegrádra tervezett magyar elképzelésekből indultak ki (1. például Mosonyi Emil akadémikus 1950. évi akadémiai székfoglalóját). Az időben gyakran változó elgondolások és tervek hamarosan egyre szélesedő viták tárgyává váltak, olyannyira, hogy nemcsak az ország közvéleményét osztották meg, hanem a napjainkig tartó súlyos szakmai, gazdasági, sőt bel- és külpolitikai következményekkel is jártak és fognak még járni. Az ország érdekében és állampolgári kötelességemnél fogva határoztam el még a nyolcvanas évek végén, hogy az általam áttekintett dokumentumok alapján felhívom az illetékes országos vezetők figyelmét azokra a súlyos következményekre, amelyek a BNV-vel kapcsolatos addigi döntésekből és intézkedésekből származtak. így született meg 1993 decemberében „A Magyar Tudományos Akadémia szerepe a Bős - Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építésében" c. tematikus vizsgálatom. E tanulmányom mindeddig nem került nyilvánosságra, ezért dokumentum értékét megtartva, változatlan formában e könyv függelékeként közrebocsátom. A későbbiek jobb megértése céljából már e helyen érdemes a BNV sorsának legfontosabb állomásait nagy vonalakban áttekinteni, hogy könnyebben eligazodhassunk majd az események hullámzó sodrában. 1963-ban magyar-csehszlovák kormányközi megállapodást írtak alá a közös beruházási program kidolgozásáról és 1964-ben elkészült a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer közös beruházási programja. (Zárójelben megjegyzem, hogy az 1952. évi kormányhatározat csupán a nagymarosi vízlépcső önálló beruházásának előkészítéséről rendelkezett.) 1975-ben elkészült a módosított beruházási program, amelynek alapján 1977 szeptemberében Magyarország és Csehszlovákia miniszterelnöke aláírta a vízlépcsőrendszer közös megvalósításáról és üzemeltetéséről szóló államközi szerződést 1979-ben megkezdődtek a kivitelezési munkák. 1981-ben a magyar fél - gazdasági helyzetére hivatkozva - javaslatot tett a beruházás megvalósítási ütemének módosítására. Az új ütemezésben a felek 1983-ban állapodtak meg. Dunakiliti térségében folytatódtak a munkák. 1986-ban megállapodás született a nagymarosi vízlépcsőnek osztrák fővállalkozásban való megvalósítására. Az egyre erősödő környezetvédelmi mozgalmak elbizonytalanították a politikusokat. 1989 májusában a magyar kormány határozatot hozott a nagymarosi vízlépcső építkezésének ideiglenes felfüggesztéséről („ökológiai szükséghelyzet'-re hivatkozva), és júniusban felfüggesztették a dunakiliti duzzasztómű építési munkáit. Még ez év októberében a parlament határozatot hozott a nagymarosi vízlépcső építkezésének teljes leállításáról. 1991 júliusában (sikertelen tárgyalások után) a csehszlovák kormány jóváhagyta az un. „C" változat megépítését.