Elemi részek [antikvár]

A ​kutatás korai stádiumában általában nem lehet látni, mi a haszna, sőt még azt sem, mi az értelme azoknak a részletkérdéseknek, amelyekkel egyes tudósok foglalkoznak. Az agyag legegyszerűbb állapotainak, az anyag mélyének, belső végtelenjének tanulmányozása azonban idáig is vázául, gerincoszlopául szolgált tudományágak egész rendszerének, s döntően határozta meg a világról kialakított felfogásunkat. Az elemirész-fizika, mint az anyag legmélyebb szerkezeti szintjét kutató tudományok egyenes ágú utódja, nemcsak a múltra hivatkozik – a jelenre és még inkább a jövőre. Kétségtelen, hogy a gyorsítók technikájának fejlődés lehetővé teheti olyan kis méretű gyorsítók építését, melyeket, mondjuk, a konzerviparban lehet hasznosítani. Kétségtelen, hogy egy szép nap a régészeti kutatásokat technikailag forradalmasíthatja az elemirész-fizika valamely „melléküzeme”. Ez azonban a jelen kutatások értékének csak homályos vetülete. Igazán csak a jövő tükre az, amely napjaink tudományos munkájának valódi nagyságát és jelentőségét helyesen mutathatja meg. Arra a pillanatra gondoljunk, amikor mai, néha kétségbeejtően esetlen, néha teljesen haszontalannak tűnő tudásunk hirtelen, új értelemben összeáll. Addig pedig mindennap tovább kell lépni, a gigászi gyorsítókban, a havasokban álló megfigyelőállomásokon, az űrlaboratóriumok műszerfalánál.