Kőszénföldtan [antikvár]

Tábla sarkai kopottasak, néhány helyen aláhúzás.
Marx szerint »A külső természeti föltételek gazdaságilag két nagy osztályra oszlanak: természetes gazdagság élelmiszerekben, tehát termékeny talaj, halban gazdag vizek, vagy természetes gazdagság munkaeszközökben: nagy vízesések, hajózható folyók, fa, fémek, kőszén. A kultúra kezdetén a természetes gazdagság előbbi fajtája, magasabb fejlettségi fokon, az utóbbi fajtája az irányadó«. A népi demokráciáknak a kultúra legnagyobb fokára törekvő szocialista országépítésben, a természeti kincsek minél tökéletesebb megismerésével érhetjük el azok legjobb, leggazdaságosabb fölhasználását. Ezt a célt kívánjuk szolgálni ipari kultúránk és mindennapi fejlettebb életünk nélkülözhetetlen természeti kincsének, a kőszénnek megismertetésével. A kőszén megismerésének története azt mutatja, hogy használata sok nehézséggel indult, mégis a kőszéntermelés és fölhasználás mindenütt és mindenkor jóval megelőzte a természettudományos ismereteket. Ez okozta a fölhasználás körüli nehézségeket is. A magyar kőszéntermelés történetének első szakasza, a kezdeményezések időszaka, 1830-ig terjed. Második szakaszát, a szabadságharcot követő elnyomatás alóli lassú társadalmi ébredezéssel, a hatvanas évekig terjedően számíthatjuk. Utána, vasútvonalaink megindulásával, iparosodásunk korlátozott kezdetével párhuzamosan halad a magyar kőszénbányászat kapitalista fejlődése, érdemlegesebb, folyamatos állandósulással. Ilyen értelemben kőszénbányászatunk száz évre tekint vissza.