Rokonszenv és ellenszenv növények között [antikvár]

A természet egyes jelenségeit nem szabad, nem is érdemes kapcsolataikból kiszakítva, önmagukban vizsgálni. A mezőgazda vagy a kertész csak akkor áll hivatása magaslatán, ha alaposan számba veszi mindazokat a felismerhető külső és belső kölcsönhatásokat, amelyek adott növényállomány életfeltételeit befolyásolják. Tudomásul kell vennie, hogy a bizonyos területen termesztett növények valamely rendszer elemeit képezik. Olyan rendszeréit, amelyhez egyaránt hozzátartoznak a természeti, a környezeti és a közgazdasági viszonyok. A jó szakember tevékenysége végső soron arra irányul, hogy ennek a rendszernek rábízott szakaszát szabályozza. Evégből mindent elkövet, hogy a növények bő termést hozzanak és egyúttal szép hasznot hajtsanak. A szabályozás számtalan teendő összehangolásából áll: ilyen a tenyész- és szaporítóanyag ésszerű megválasztása, a termesztő berendezések célirányos működtetése, a talaj megfelelő előkészítése és trágyázása, az állomány következetes ápolása, gondozása, védelme, majd a termés veszteségmentes leszüretelése, illetve betakarítása, tárolása; esetleg tartósítása, feldolgozása vagy értékesítése stb. A szóbanforgó rendszerben tehát élő (biotikus) és élettelen (abiotikus) elemek keverednek. Egy részük (pl. a napsugár vagy a csapadék) egyáltalán nem, egy részük (pl. a fajta termőképessége vagy a termék ára) közvetve, végül egy részük (pl. a művelés vagy a növényi sorrend) közvetlenül szabályozható. A mezőgazdaság sebes iramú műszaki fejlesztése hallatlan lehetőségeket tárt fel a területegységre vetített hozamok növelésében. A műveletek gépesítése, a műtrágyák és növényvédő vegyszerek kiterjedt használata révén hazánkban az átlagtermések megkétszereződtek, sőt esetenkint megháromszorozódtak.