Valóban kollaboránsok voltunk? [antikvár]

Több oldala tollas aláhúzást, jelölést tartalmaz. Könyvtest hajlott.
Az olvasó egy közélet iránt elkötelezett akadémikus cikkgyűjteményét tartja kezében. Tizenöt év válogatott írási közül az 1998 előtt megjelentek egyértelmű célja volt, hogy elősegítsék a jobbközép összefogását, választási sikerét, a későbbiek pedig a hatékony, az ország fejlődését biztosító kormányzást igyekeztek támogatni. A szerző cikkeiben következetesen szót emel a tunyaság, a tehetetlenség, a korrupció és a gyűlölködés ellen. Elemző, a jelenségek mélyére látó kutatói szemmel vizsgálja a számos vonatkozásban még gyermekkorát élő demokráciánk betegségeit, s nemcsak az előrelépésünket akadályozó gondok feltárásával foglalkozik, hanem javaslatokat is tesz a bajok orvoslására. Előszó részlet: A könyv tartalmát és egyben a szerző életútját hűen tükrözi alcíme: Tudomány, elkötelezettség, hazaszeretet. Solymosi Frigyes már a 80-as évek derekától állhatatos harcot vívott a kutatás támogatási rendszerének modernizálásáért, hogy a tudományos ranglétrán az előrejutásban a teljesítmény legyen a meghatározó, hogy érvényesüljön a nyugati világban alapvető elv: a teljesítmény és a támogatás közötti összhang. Ez a törekvése a 90-es politikai fordulat után is megmaradt, hiszen a meggyökeresedett szemlélet megváltozása ment egyik napról a másikra. Szenvedélyesen - tegyük hozzá korántsem eredménytelenül - harcolt a hazai tudományos kutatás rangjának, jelentőségének elismeréséért, a felzárkózásunkhoz elengedhetetlen, tudásalapú Magyarország megteremtéséért. A szerző elkötelezett, következetes híve a polgári oldalnak. Egyike volt a keveseknek, akik a 94-98-as időszakban írásaikkal kimentek a csatamezőre és keményen - ám sohasem gyűlölködve - harcoltak a jobbközép oldal választási sikeréért. Közírói tevékenységét a 98-as politikai fordulat után is folytatta: minden szava - még a "szeretve" kritizálók is - a polgári kormány eredményesebb, hatékonyabb működésének elősegítését célozta.