Orvosi élettan 2. (töredék) [antikvár]

7 A NEUROENDOKRIN RENDSZER ÉLETTANA A szervezetben levő mirigyek egy része váladékát kivezetőcsövőn keresztül az emésztő-csatornába, légutakba, nemi szervekbe, bőrfelületre stb. üríti. Ezeket külső elválasztású (exokrin) mirigyeknek nevezzük. Vannak a szervezetben olyan mirigyek, amelyeknek nincs kivezetőcsövük, s így váladékuk közvetlenül a véráramba kerül; ilyenkor belső elválasztású (endokrin) mirigyekről beszélünk. Mivel a belső elválasztású mirigyek secretiőját közvetve vagy közvetlenül a központi idegrendszer irányítja, a ma használatos nómenklatúra neuroendokrin rendszerről beszél. Az endokrin rendszer ismeretének történeti fejlődése. Emberek és állatok nemi mirigyeinek eltávolítását („herélés") ősidők óta végzik. Bor-deu (1775) a herélés következményeit a vérbe jutó anyagok hiányával magyarázza. Berthold (1849) kísérletileg igazolta, hogy a kakas herélése után bekövetkező taraj-atrophia kivédhető, ha hereszövetet implantálnak az állat testének más részébe. Ez a kísérlet bizonyította a here endokrin működését, de a nemi mirigyek ilyen irányú hatására a tudományos világ csak Brown-Séquard (1889) bikahere-kivonatokkal végzett önkísérle-tei kapcsán figyelt fel. Az egyéb belső secretiós mirigyek működésének értékelése klinikai megfigyelések alapján indult meg. Graves (1835), majd Basedow (1840) megállapították a róluk elnevezett betegség és a pajzsmirigy összefüggését; Addison (1855) a mellékvesekéreg pusztulásával járó, halálra vezető megbetegedést írta le; Gull (1873), majd Reverdin és Kocher (1883) a pajzsmirigyeltávolítás és myxoedema kapcsolatára mutatott rá. Ez utóbbi megfigyeléseket csakhamar követte annak felismerése, hogy a myxoedemás betegek állapotát pajzsmirigy etetésével gyógyítani lehet. A „belső secretio" fogalmát Claude Bemard (1855) használta elsőként a májban folyó glyko-genolysis jellemzésére. (Ezt a folyamatot ma nem tartjuk „belső secretió"-nak.) Oliver és Schäfer (1894) mellékvese-kivonatok erélyes fiziológiai hatását mutatta ki; az első tiszta formában előállított (kristályosított) hormon az adrenalin volt (Takamine, 1900). A „hormon" kifejezést Bayliss és Starting (1902) használta a duodenum-nyálkahártyából előállított és a pancreas külső secretiőját serkentő secretinre. A központi idegrendszer és a hormon-secretio kapcsolatára elsőnek Cannon (1937) mutatott rá a „sympatho-adrenalis rendszer" és a „vészreakció" fogalmának bevezetésével. A XX. század folyamán gyors léptekkel haladt a különböző endokrin mirigyek funkciójának tisztázása. A mirigykivonatokból előállították a különböző hormonokat, és legtöbbjük ma már kristályosított, teljesen tiszta formában van birtokunkban. A kémiai struktúra feltárását követte a synthesis, és számos hormon ma ipari méretekben kerül előállításra. A neurohypophysis hormonjai voltak az első polypeptid-jellegü hormonok, amelyeket az összetevő aminosavakból synthesis útján sikerült előállítani {Du Vigneaud és mtsai, 1950—1953); az utóbbi években számos polypeptid-hormont synthetizáltak.