Titkos világ I-II. [antikvár]

Bevezetés: a globális hírszerzés elveszett története A huszonegyedik század hírszerzése hosszú távú történelmi amnéziától szenved. A hidegháború kezdetén a történész Sherman Kent, az Egyesült Államok hírszerzési analízisének alapító atyja arról panaszkodott, hogy a hírszerzés az egyetlen szakma, amelynek nincs komoly szakirodalma: „Amíg ez a tudomány nem rendelkezik szakirodalommal, addig módszerei, szókincse, doktrínái, de még alapvető elmélete is ki van téve a veszélynek, hogy soha nem éri el a teljes érettség állapotát."' Bármely más szakmával összehasonlítva, a hírszerzés sokkal nehezebben okult a történelmi leckékből, főként azért, mert igen kevés feljegyzés állt a rendelkezésére múltbeli tapasztalatainak legnagyobb részéről. A nyugati hírszerző szervezetek a második világháború alatt és után vajmi keveset tudtak az első világháború előtti - és időnként alatti - hírszerzésről. Ez még a Station X-re is igaz volt a Bletchley Parkban, ami nagyobb sikert mutatott fel az ellenséges kódok feltörése területén, mint bármely más kódtörő ügynökség a múltban. A megelőző ötszáz év során Britannia háromszor nézett szembe komolyabb inváziós fenyegetéssel - a spanyol 11. Fülöp Armadájának 1588-as, Napóleon tizenkilencedik század eleji és Hitler 1940-es támadásaival. Ugyanakkor a Bletchley Park kódtörői, akik megoldották Hitler kódjainak rejtélyét - bár volt köztük néhány figyelemre méltó