Szabó Imre volt szombathelyi megyés püspöknek a néphez alkalmazott egyházi beszédei II. (töredék) [antikvár]

Részlet a könyvből:Húsvét vasárnapjára.A test föltámadásáról.Föltámadt Krisztus e napon ! Alleluja, hála legyen az Istennek ! E szavak zengenek ma mindenütt, hová Isten irgalmának örömhíre elhatott. És méltán. Mert ha méltó, illendő, igazságos és üdvösséges, hogy az Úr Istent minden időben dicsőítsük: főképen méltó, illendő és igazságos mégis, hogy őt e napon hangosabban magasztaljuk, midőn Krisztus, a mi húsvétunk föláldoztatott. Mert ő az Isten igaz Báránya, ki a világ bűneit elvette; ki meghalva halálunkat elrontotta és föltámadva életünket visszaszerezte, ki a halál fullánkját legyőzve, a hívőknek a mennyországot megnyitotta. Mint sz. Ágoston mondja: azért halt meg érettünk Jézus, hogy mi ő vele éljünk. Az ő halála a mi örök életünk forrása. Az ő koporsója lett a bölcső, melyből a halálra kárhozott ember ő vele és ő benne új életre kelt ki. Mióta Krisztus föltámadt, tudjuk, hogy mi is föltámadunk. Ő maga mondja: Én vagyok a föltámadás és élet, a ki én bennem hiszen, ha szintén meghal, még is él, - és én föltámasztom őt az utolsó napon.Atyámfiai! nincs kétség benne, hogy Krisztus föltámadása a mi föltámadásunk biztos záloga. Ő nemcsak azért támadott föl halottaiból, hogy az Írást, a próféták és önnön jövendöléseit betöltse: hogy istenségét és tanítmánya igazságát az egész világnak czáfolhatatlanul megmutassa: hanem azért is, hogy bennönket leendő föltámadunkról bizonyosokká tegyen.