Az esztergomi Széchenyi tér [antikvár]

Esztergom tájképi szépsége ma is elragadja a szemlélőt. Hajón jövet a hegytetőt koronázó bazilika nemes méltósága már messziről elbűvöli az utast; a bazilika oszlopcsarnokáról lepillantó tekintet a változatos hegyes-völgyes tájék festői összhangjában gyönyörködik, s a várhegyen kiásott királyi palota és kápolna láttára csodálattal idézzük fel a város egykori művészi értékeit s középkori emlékekben gazdag múltját. Már az utolsó jégkorszak olvadásvizeinek lezúdulása óta itt tevékenykedő ember kezének nyomaira találunk ezen a vidéken. A Várhegy nyugati oldalának feltáratlan barlangjaiban és a környéken őskori emberi élet maradványaira bukkan a kutató. Igen hosszú ideig uralkodott Esztergom táján a kelták magas műveltségű, kereskedő népe. Ők a pénzverés első mesterei, s ők alkalmazták először itt az agyagedények korongolásának technikáját. A mai Esztergom területén két római településről tudunk, a Várhegyen és a Vizivárosban. A várhegye a Garam-torokkal szemben erődített tábor állt. I. sz. 172-180 között a germán törzsek ellen vívott harcban Marcus Aurelius, a filozófus császár is itt táborozott, a hagyomány szerint itt írta a Vallomások tizenkét könyvét. Az Árpád-házi királyok uralkodása alatt a magyar államalapítástól a XIII. század közepéig, a tatárjárásig, Esztergom az ország fővárosa volt.