Kossuth Lajos emlékezete [antikvár]

Részlet:"Örök Isten, kinek léted világit mint a fényes nap, de szemünk bele nem tekinthet; mi porgyermekeid leborulunk előtted e napon, mely gyásznak, siralomnak napja reánk, hazánkra, nemzetünkre nézve, - leborulunk előtted, hogy a Te örök fényedből könyörögjünk egy sugárért, mely gyászunk sötét éjszakáját megvilágitsa, könyörögjünk a te végtelen erődnek egy parányáért, mely bennünket a port gyarló gyermekeit fölemeljen a mulandóság porából s hozzád örök, változhatatlan valósághoz közelebb vigyen. Hozzád imádkozunk, reád támaszkodunk, mert tudjuk, érezzük, hogy magunkban csak erőtelen porok, hamvak, semmik vagyunk."