kategória
szerző
cím
sorozat
betöltés...
kiadó
betöltés...
ISBN
évszám
ár
-
leírás
Előrendelhető
A mezők bármelyike illeszkedjen
A mezők mind illeszkedjen
![Benedek István - A politikus Antall József - az európai úton [antikvár]](https://lira.erbacdn.net/upload/M_28/rek1/594/5151594.jpg "Benedek István - A politikus Antall József - az európai úton [antikvár]")
A politikus Antall József - az európai úton [antikvár]
Benedek István, Bod Péter Ákos, Bratinka József, Csóti György, Dávid Ibolya, Duray Miklós, Fehér Ferenc, Glatz Ferenc, Granasztói György, Hiller István, Horváth Balázs, Jávor Béla, Kodolányi Gyula, Kőszeg Ferenc, Kulin Ferenc, Litván György, Mádl Ferenc, Markó Béla, N. N., Nyakas Szilárd, Ódor László, Osváth György, Pethő Tibor, Pusztai Erzsébet, Schamschula György, Sólyom László, Surján László, Sütő András, Szabad György, Szabó Tamás, Szűrös Mátyás, Tőkés László, Ugró Miklós, Varga László
online ár:
Webáruházunkban a termékek mellett feltüntetett fekete színű online ár csak internetes megrendelés esetén érvényes.
3740 Ft
Részletesen erről a termékről
Termékadatok
Cím: A politikus Antall József - az európai úton [antikvár]
Szerző:
Benedek István
,
Bod Péter Ákos
,
Bratinka József
,
Csóti György
,
Dávid Ibolya
,
Duray Miklós
,
Fehér Ferenc
,
Glatz Ferenc
,
Granasztói György
,
Hiller István
,
Horváth Balázs
,
Jávor Béla
,
Kodolányi Gyula
,
Kőszeg Ferenc
,
Kulin Ferenc
,
Litván György
,
Mádl Ferenc
,
Markó Béla
,
N. N.
,
Nyakas Szilárd
,
Ódor László
,
Osváth György
,
Pethő Tibor
,
Pusztai Erzsébet
,
Schamschula György
,
Sólyom László
,
Surján László
,
Sütő András
,
Szabad György
,
Szabó Tamás
,
Szűrös Mátyás
,
Tőkés László
,
Ugró Miklós
Varga László
Kiadó: Mundus Magyar Egyetemi Kiadó
Kötés: Vászon
ISBN: 9639501417
Méret: 170 mm x 240 mm
Mi is vagyok? Ön jogász? – érdeklődött egy francia jogászprofesszor egy emberi jogi konferencia szünetében. Gyerekkoromtól kezdve irodalmárnak készültem, könyvkiadói szerkesztő, lektor szerettem volna lenni.
Harmadik gimnazistaként azonban járni kezdtem a Petőfi Körbe, elragadtak a politikai viták, arra gondoltam, inkább jogász, s esetleg majd politikus leszek. Mire leérettségiztem, a jogász végzettségű bírók és ügyészek százával ítélték halálra a forradalom résztvevőit. Nem maradt hát más választásom, mint a bölcsészet. Tizenhat évig voltam könyvkiadói munkatárs, írtam kritikákat Örkényről. Déryről, Vas Istvánról, irodalmi tanulmányokat Kosztolányiról, Zsolt Béláról, de kritikáim túlnyomó többsége lektori jelentés volt: ezeket legfeljebb két-három kollégám olvasta. 1970-től nálam fiatalabb értelmiségiek nemzedékével kerültem kapcsolatba. Nemzedék- és munkatársaim többsége utálta a létező szocializmust, de a fiatalabbak úgy gondolták, lehet még esély a megváltoztatására is. Így tért vissza az életembe a politika. Egyre inkább bekapcsolódtam új barátaim ellenzéki munkájába, 1980-ban, éppen 41. születésnapomon elvesztettem könyvkiadói állásom. Két évig könyvesbolti eladó voltam, majd német nyelvtanításból éltem. 1981-től egyik szerkesztője lettem a Beszélő című folyóiratnak, amely állami engedély nélkül, vagyis az akkoriban széles körben ismert orosz szóval, szamizdatként jelent meg. A szerkesztés és az írás mellett részese voltam számos ellenzéki akciónak, tiltakozó aláírásokat gyűjtöttem, éhségsztrájkot szerveztem, röpcédulákat írtam és terjesztettem. A lakásomban időnként házkutatást tartottak, időnként bevittek a rendőrségre, civil ruhás állambiztonsági emberek jártak a nyomomban. Ennek ellenére az ellenzékben töltött tízegynéhány év volt életem legjobb korszaka: csupa olyan emberrel dolgoztam együtt, akiket becsültem, szerettem, akikben megbíztam. A három gyerekem is ekkor cseperedett kamasszá. A demokratikus ellenzék, bár politikai ellenzék volt, úgy tekintette: csupán alapvető, emberi jogainkkal élünk. Így tért vissza az életembe a jog és a jogvédelem. Amikor 1988-ban nyilvánvalóvá vált, hogy a szovjet típusú rendszer válságban van, egyik kezdeményezője voltam a Szabad Demokraták Szövetsége megalakulásának. 1980-tól országgyűlési képviselőként hivatásos politikus lettem. Úgy gondoltam, az emberi jogok érvényesülését ott kell legszigorúbban nyomon követni, ahol a legkönnyebben megsérthetik őket. Ezért lettem a titkosszolgálatok felügyeletére hivatott Nemzetbiztonsági Bizottság tagja, a liberális frakcióban pedig a rendvédelmi szervek reszortfelelőse. Közben azonban az újságírást sem akartam abbahagyni. 1990-től 1994-ig a hetilapként megjelenő Beszélő főszerkesztője voltam. A Beszélő az SZDSZ-hez közel álló lap kívánt lenni, de nem pártlap. A két össze nem illó szerep – egy párt képviselője voltam, egyúttal azonban egy, a párttól nem függő lap főszerkesztője – konfliktusok forrása lett. Az összeférhetetlenség folytatódott, amikor 1994-ben sikerült új életre támasztani az 1989-ben megalakult, de 1990-től tetszhalott Magyar Helsinki Bizottságot: politikus voltam, és egyúttal egy civil jogvédő szervezet vezetője. Egyebek közt ez volt az oka, hogy 1998-ban már nem indultam a választáson. 2006-ban lemondtam a bizottság elnöki tisztségéről, elsősorban, azért hogy írhassak: elmesélhessek néhány szórakoztató és olykor talán tanulságos történetet az életemből. Hetvenedik születésnapomra Várady Szabolcs tréfás verset írt. Így fejezte be (ez a reklám helye): „Élj, élj, de írj is, jó Ferenc! /Amit papíron megteremtsz, / az ám a ritka élvezet!”
A Magvető Kiadónál megjelent műve
K. történetei (2009)
Harmadik gimnazistaként azonban járni kezdtem a Petőfi Körbe, elragadtak a politikai viták, arra gondoltam, inkább jogász, s esetleg majd politikus leszek. Mire leérettségiztem, a jogász végzettségű bírók és ügyészek százával ítélték halálra a forradalom résztvevőit. Nem maradt hát más választásom, mint a bölcsészet. Tizenhat évig voltam könyvkiadói munkatárs, írtam kritikákat Örkényről. Déryről, Vas Istvánról, irodalmi tanulmányokat Kosztolányiról, Zsolt Béláról, de kritikáim túlnyomó többsége lektori jelentés volt: ezeket legfeljebb két-három kollégám olvasta. 1970-től nálam fiatalabb értelmiségiek nemzedékével kerültem kapcsolatba. Nemzedék- és munkatársaim többsége utálta a létező szocializmust, de a fiatalabbak úgy gondolták, lehet még esély a megváltoztatására is. Így tért vissza az életembe a politika. Egyre inkább bekapcsolódtam új barátaim ellenzéki munkájába, 1980-ban, éppen 41. születésnapomon elvesztettem könyvkiadói állásom. Két évig könyvesbolti eladó voltam, majd német nyelvtanításból éltem. 1981-től egyik szerkesztője lettem a Beszélő című folyóiratnak, amely állami engedély nélkül, vagyis az akkoriban széles körben ismert orosz szóval, szamizdatként jelent meg. A szerkesztés és az írás mellett részese voltam számos ellenzéki akciónak, tiltakozó aláírásokat gyűjtöttem, éhségsztrájkot szerveztem, röpcédulákat írtam és terjesztettem. A lakásomban időnként házkutatást tartottak, időnként bevittek a rendőrségre, civil ruhás állambiztonsági emberek jártak a nyomomban. Ennek ellenére az ellenzékben töltött tízegynéhány év volt életem legjobb korszaka: csupa olyan emberrel dolgoztam együtt, akiket becsültem, szerettem, akikben megbíztam. A három gyerekem is ekkor cseperedett kamasszá. A demokratikus ellenzék, bár politikai ellenzék volt, úgy tekintette: csupán alapvető, emberi jogainkkal élünk. Így tért vissza az életembe a jog és a jogvédelem. Amikor 1988-ban nyilvánvalóvá vált, hogy a szovjet típusú rendszer válságban van, egyik kezdeményezője voltam a Szabad Demokraták Szövetsége megalakulásának. 1980-tól országgyűlési képviselőként hivatásos politikus lettem. Úgy gondoltam, az emberi jogok érvényesülését ott kell legszigorúbban nyomon követni, ahol a legkönnyebben megsérthetik őket. Ezért lettem a titkosszolgálatok felügyeletére hivatott Nemzetbiztonsági Bizottság tagja, a liberális frakcióban pedig a rendvédelmi szervek reszortfelelőse. Közben azonban az újságírást sem akartam abbahagyni. 1990-től 1994-ig a hetilapként megjelenő Beszélő főszerkesztője voltam. A Beszélő az SZDSZ-hez közel álló lap kívánt lenni, de nem pártlap. A két össze nem illó szerep – egy párt képviselője voltam, egyúttal azonban egy, a párttól nem függő lap főszerkesztője – konfliktusok forrása lett. Az összeférhetetlenség folytatódott, amikor 1994-ben sikerült új életre támasztani az 1989-ben megalakult, de 1990-től tetszhalott Magyar Helsinki Bizottságot: politikus voltam, és egyúttal egy civil jogvédő szervezet vezetője. Egyebek közt ez volt az oka, hogy 1998-ban már nem indultam a választáson. 2006-ban lemondtam a bizottság elnöki tisztségéről, elsősorban, azért hogy írhassak: elmesélhessek néhány szórakoztató és olykor talán tanulságos történetet az életemből. Hetvenedik születésnapomra Várady Szabolcs tréfás verset írt. Így fejezte be (ez a reklám helye): „Élj, élj, de írj is, jó Ferenc! /Amit papíron megteremtsz, / az ám a ritka élvezet!”
A Magvető Kiadónál megjelent műve
K. történetei (2009)
1924-ben született Aradon, 2015-ben hunyt el Budapesten. Történész, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja, a szabadon választott Országgyűlés első elnöke (1990–1994).
Új vásárló vagyok!
új vásárlóval indíthatsz rendelést............