Álmos, az áldozat [antikvár]

Kötéstábla / borítója kopott
Dümmerth Dezső már az "Árpádok nyomában" c. kötetének elején is foglalkozott az első magyar fejedelemnek, a mitikus származású Álmosnak, Árpád apjának sorsával. Később azonban egy régészeti felfedezés publicisztikus értékelése - amelyre ki is tér az olvasóhoz szóló ajánlásában -, továbbá egy kiadói felkérés arra késztette, hogy néhány régebbi tanulmánya alapján ismét, de most már részletesebben foglalkozzék a halála után méltatlanul háttérbe szorult első fejedelem alakjával. Álmosról azt jegyezték fel a krónikák, hogy Erdélyben megölték őt. A háttérbe szorulás és a "megölés" első pillanatban érthetetlennek tűnő problémáját vizsgálva kezdte meg a szerző ismertetni témáját. A majdnem egykorú források, valamint a régebbi és kortársi történész-vélemények kritikai számbavételén kívül több tudományágat is segítségül hívott véleményének alátámasztására. Mai szóhasználattal élve: interdiszciplináris írás ez, amelyben a történelem tudományán kívül a filológia, a néprajz, a pszichológia és az összehasonlító vallástörténet is szóhoz jut, mégpedig figyelemre méltó érvénnyel. A szerző a legfontosabb régi források felmutatása és elemzése után Konstantinosz görög császár feljegyzéseit is bevonja bírálatának körébe, gondosan figyelembe véve az uralkodó értesülésének eredetét és körülményeit. Ezután a magyarságban elevenen fennmaradt hun hagyományok történelmileg is követhető vonalán eljut a szent fejedelemség eszméjének és az ezzel szoros kapcsolatban álló mitikus elhivatottságnak, a karizmának a tárgyalásáig, hogy végül magyarázatot adhasson a "megölésre". A szakrális fejedelmek ugyanis áldozatként, megváltó "bűnbakként", vagy a nép jövőjét biztosító "áldozatként" fejezték be életüket. Álmos esetében tehát nem "megölésről", hatalmi vagy bármilyen más indítékú gyilkosságról volt szó, hanem rituális feláldozásról, amellyel a nép egy időre megváltotta maga sorsát, és a feláldozó utód átvehette az áldozat minden ember feletti tulajdonságát. A könyv minden vonatkozásban izgalmas olvasmány. A szerző mintha csak azt akarta volna bizonyítani, hogy a történelem bármelyik problémájának kutatása és nyomozása olyan szellemi meglepetésekkel és intellektuális feszültségekkel jár, amilyeneket még a krimik sem tudnak nyújtani.