Az élő Árpádok [antikvár]

III. András király, az utolsó koronás Árpád-házi uralkodó az ismert források szerint 1301. január 14-én éjfélkor váratlanul meghalt. Ámde maradtak-e utódai? III. András leszármazottai eltűnéséhez, melynek elsősorban politikai okai vannak, más-más indíttatással a királyi apa és a trónra lépését ellenző erők egyaránt hozzájárultak. Fiai talán egy ideig környezetében, majd a nekik ajándékozott franciaországi birtokon éltek, később pedig, András trónra lépése után Magyarországra hívta őket, ahová azonban soha nem érkezhettek meg. A király úgy vélekedett, hogy jobb, ha az ország zűrzavaros helyzetének elmúltáig unokáira nem hívja fel a figyelmet, s nagyobb biztonságban tudhatja őket Franciaországban. Ellenfelei pedig igyekeztek a legteljesebb mértékben eltüntetni azokat a nyomokat, amelyek a király törvényes, tehát utódlás szempontjából számításba jöhető utódaira utaltak. A XIX. század elején ígéretesen indult magyar középkorkutatás az 1896-os honalapítási évfordulóra való készülődés jegyében érte el csúcspontját. A millecentenárium évében jelent meg Pusztaszeri László "Az élő Árpádok" című rövidebb lélegzetű tanulmánya, amely jórészt a XIX. és XX. század eleji elődök (Fejér György, Érdy János, Nyáry Albert, Wertner Mór, Nagy Géza) munkái, illetve már külföldi források alapján, az Árpádok utóéletét tárta az olvasó elé. Napjainkban a történész-szerző tényfeltáró kötelezettsége mellett azt is felismerte, hogy a tárgyszerű, hiteles tudás közkinccsé tételével is szükség van a nemzettudat erősítésére, gyarapítására. Ennek a könyvnek füzetnyi méretű első kiadása a honalapítás ezeregyszázadik évfordulója alkalmával került az olvasó elé, és minden várakozást meghaladó közönségsikert aratott. A szerző akkor csupán a figyelmet szerette volna egyszerű, közérthető formában arra a témára felhívni, amit a nyugati világban élő és alkotó kiváló magyar történész, Vajay Szabolcs által ismerhetett meg. A téma annyira lelkesítette, hogy elindult nem is egykönnyen járható úton. Visszafordulásra azonban még a legnehezebb útszakaszokon sem gondolt. Sokakhoz hasonlóan, élt ugyanis benne az a naiv hit, hogy a közéleti és a tudományos gondolkodás szabadságának egyik elemeként, bárki szabadon megvallhatja magyarságát.