Beszélgetés népemmel a hazánkról [antikvár]

Gondolom - én ismerlek Téged, ezért hát rajtam a sor, hogy bemutatkozzam. Budapesten születtem 1934-ben, mindkét ágon székely szülők gyermekeként. Megéltem az 1941-45-ös és az 1956-os háborút, majd közgazdászként dolgoztam, mígnem 1971-ben külföldre kellett menekülnöm, ahol hű maradtam önmagamhoz - és egyre többet foglalkoztam a magyar történelemmel. A faluban, ahol élek, a postás minden olvashatatlan névre címzett levelet hozzánk dob be, mert ránézésre azt gondolja, hogy biztosan nekem szól. Latin betűkkel mindkét nevemet bizony elég tökéletlenül lehet leírni. "Nomes es omen" mondották a rómaiak - nyilván ők is más, előttük élt népektől tanulták. Mint minden embert, gyerekkoromban engem is foglalkoztatni kezdett a gondolat, hogy ugyan mi lehet ez a Csihák? Környezetemben erről mindenféle bizonytalan dolgot hallottam, és talán ez is közrejátszott lehatározásomban, miszerint édesanyám jól áttekinthető származási viszonyai alapján, magamat mindég székelynek vallottam.