Eőrséghnek Leírása [antikvár]

Kötéstábla / borítója kopott
Ezt a kéziratot, melyet most vesz először könyv formájában kezébe az Olvasó, saját keltezése szerint 1818-ban írta Nemes-Népi Zakál (vagy Szakál) György. Nevét mindkét írásmóddal használta. Mint azt bevezetőjében írja, egyrészt Kulcsár István íztatására, másrészt szülőföldje iránti szeretetből írta meg munkáját, amely mind a mai napig a legteljesebb leírás az Őrségről. A szerzőről eddig csak annyit tudunk, amennyit a kéziratban önmagáról ír, ez pedig nagyon kevés: Őrségben született nemes, a kézirat keletkezése idején immár 20 éve az őrségi erdők felügyelője. Szülőföldje fejlesztéséhez utak építésével járult hozzá. Közvetve írásából kitűnik, hogy a kor eszméi megérintik, több megjegyzése arra utal, hogy a felvilágosodás híve. (V. ö. az iskoláztatásról, a nők helyzetéről mondott véleményét.) Az is bizonyos, hogy a kor kibontakozó eszméjét, a nacionalizmust tudatosan vallja. E kérdésben itt-ott túlzásokra is ragadtatja magát. A korban zajló nyelvújítástól idegenkedik, elveit nem érti, félti tőle nyelvünk magyarságát.