Erdély amióta másképp hívják [antikvár]

Felső lapéle elszíneződött, oldalsó lapélén két kis folttal.
Ember és magyar! Útja, ez a kezdet és ez a vég, az alfa és ómega, a zenit és nadír, a plusz és mínusz végtelenje. És milyen egyszerű „csak" ennyinek lenni. Nem harsogni a jelszavakat, amelyek megölik az értelmet. Nem „felfedezni" és „megmenteni' a munkást és a parasztot és nem csak „középosztályt „társadalmi réteget" látni a kabátos emberben, hanem csak embert és magyart. Jó embert és rossz embert. Jó magyart és rossz magyart. Minden válfajából az embernek és magyarnak - de embert és magyart. Csak ennyit kell tenni és akkor leomlanak a válaszfalak, leomlanak az előítéletek. Akkor megszűnik a gyűlölet, a harag, a tartózkodás, a gőg, az alázat akkor nem lesz többé szorítva összeszoruló és nem lesz többé puhán integető csalfa kéz. Akkor össze tudnak dobbanni a szívek és akkor igaza lesz Önnek, aki azt írja, hogy »aki mindezekért ma kiáll, azt bele lehet tenni abba a nagy-nagy magyar dobozba, legyenek arisztokraták vagy munkások, konzervatívok vagy demokraták!« Zathureczky Gyula, 1943 március Zathureczky Gyula (Öszény, 1907. július 5. - München, 1987. június 6.). Jogász, író, újságíró, majd rádiós szerkesztő. Egész életében korrekt, tárgyilagos, humanista és nemzeti szellemű újságírást kedvelt és kultivált. Riportjait összesítve jelentette meg a korszakról Erdély. Amióta másképp hívják című, maradandó értékű művét. A könyv az erdélyi magyarságnak - a már a 2. bécsi döntés előtt megindult - egységesülő lendületét mutatja be, a Tamási Áron által fémjelzett "Vásárhelyi gondolat" szellemét közvetíti újságírói, szociografikus előadásmódban, ugyanakkor Wass Albertnek az azonos időszakot megörökítő regényének, a Csabának gondolatait is megelőlegezik.