A magyar gyalogság története 1715-1918 [antikvár]

Részlet a könyvből: A katonasággal foglalkozó művek áradó romantikája a csaták mítoszában általában olyan „elit” fegyvernemeknek adja a babért, amelyek színes, látványos tetteket hajtanak végre; így elsősorban a lovasságnak, a „háborúk istenének”, a tüzérségnek, majd a 20. században a páncélosok és a légierő történetei uralják a hadtörténelmet. A csataterek „napszámosairól”, a gyalogságról egyre kevesebb szó esik, már-már szinte feledésbe merül, vagy lekicsinylő kézlegyintéssel intézik el. Pedig a gyalogság fáradhatatlan menetelései, rendíthetetlen szuronyrohamai semmiben sem maradnak el – sem hősi helytállásban, sem veszteségekben – egy nagyszerű lovasattaktól, egy páncélos támadástól, vagy akár egy légicsatától. Ez előtt az „elfelejtett” fegyvernem előtt kívánom meghajtani az elismerés zászlaját, mint amely a „csataterek királynőjét” megilleti.