Migráció [antikvár]

Előszó A kész puzzle-t utólag mindenki kirakná Egy több száz apró elemből álló kép látványa vérmérsékletünk és személyiségrajzunk alapján hat ránk. A kapkodókban tisztelet ébred az alkotó türelme iránt, a rendszerezőket lázba hozza a kihívás, az elnagyolókat sokkolja a mülió apró kis részlet. De a nézelődők többségében legbelül mégis ott motoszkál a tudat: ha komoly lenne a tét, előbb vagy utóbb ők is kiraknák. A titkosszolgálati munka egy olyan háromdimenziós kirakós, amelyben a részletek folyamatosan változnak, újak keletkeznek, mások megsemmisülnek. Minél körültekintőbb az alkotó, annál összetettebb a feladat. Több a be nem illeszthető darab, mint a használható elemek. Garantált, hogy a kész képeket sehol nem állítják majd ki, de még csak nem is értesül senki a sikeres végtermékről. És majd elfelejtettem: a kirakós közben néha leoltják a lámpát! Lehetetlennek tűnik, ugye? Mégis, eddig pályafutásom során soha annyiszor nem tették fel nekem a kérdést, mint az utóbbi másfél év terrorcselekményei kapcsán: „Hibáztak-e a titkosszolgálatok?" Hibáztak-e a titkosszolgálatok? 2001-ben Mohamed Atta, az egyik al-Kaida-sejt vezetője Hamburgból szervezte meg a szeptember 11-i terrortámadásokat. Lényegében a hatóságok orra előtt. Noha a hamburgi terrorelhárítás látókörében volt, de a német és az amerikai információk nem értek össze. Mindezt részben a hírszerzés hibái és az osztályok közötti versengés tette lehetővé. Persze csak részben!