Nemzet és biztonság [antikvár]

Hölgyeim és uraim, kedves barátaim! Tisztelettel és jókedvűen köszöntök mindenkit, akik ezen a napon eljöttek Lakitelekre a Kölcsey Házba, hogy immár hatodik alkalommal a Hazai Műhely sorozat összejövetelén beszélgessünk a nemzet sorskérdéseiről. Többünk szándéka valósult meg azzal, hogy a decemberi első összejövetelen Nemzet és tudomány címmel, ezt követően pedig Nemzet és kultúra, Nemzet és iskola, Nemzet és egészség, április 29-én pedig Nemzet és gazdaság címmel tanácskoztunk. Az Antológia Kiadó és a Háttér Stúdió bravúros munkáját dicsérem újólag, amikor fölmutatom az áprilisi tanácskozás megjelent jegyzőkönyvét és immár öt füzet jelzi, hogy egy nagy formátumú sorozat első szakaszához érkeztünk ezzel a hétvégével. Magyarország 2025-ben - írtuk valamennyi cím alá, és ezt annyiban vettük komolyan, amennyiben az adott témakör engedi. Tizennyolc részesre terveztük ezt a sorozatot, az utolsó 2001. október közepén lesz majd. S talán a záró összejövetel címe is lehetett volna a Nemzet és biztonság, hiszen ez a fogalom, hogy biztonság, talán a legfontosabb kifejezése ma itt a Kárpát-medencében, a magyar földön élők számára. A biztonság, mely ezekben az esztendőkben, hónapokban a családok, a fiatalok, a hosszú ideje fiatalok számára legfontosabb kell, hogy legyen. Tíz-tizenkét esztendővel ezelőtt a nyugodt szó volt az, ami képes volt erőteret szervezni és bizodalmat adni. Nem véletlen, hogy a nyugodt erő kifejezés akkor a zaklatott, a rendszerváltoztató folyamat egymásnak ütköző indulataiban valamiféle megnyugvást jelenthetett. Ma pedig a biztonság. S amikor biztonságról beszélünk, akkor nem csak a titkosszolgálatokat felügyelő területre, nem csak a közbiztonságra, nem csak a honvédelemre gondolunk, hanem a jogbiztonságra, a létbiztonságra is. Életünk számos területének legfontosabb kifejezése a bízik igéből származik.