Verekedő hegyek között [antikvár]

ELOSZO A Budapesti Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren, leánykori nevén Ferihegyen álldogálok egy táblával a kezemben. Saját komfortzónámat is feszegetve öltönyt, nyakkendőt vettem, igaz, a munkatársaim szerint inkább nézek ki temetkezési vállalkozónak, mint sofőrnek, aki az utasát fogadja. Pedig Isten látja a lelkem, hogy ez utóbbi volt a szándékom. Róbert C. Castelre várunk, az öregedő kopasz zsidóra, ahogy ő mondaná. „Jó napot kívánok a napos Jeruzsálemből" hallhatjuk tőle hetente többször, több csatornán, amiből arra is rájöhetünk, hogy Róbertre bizony sokkai többet süt a nap, mint ránk, földi halandókra itt Közép-Európában. Egyre jobban szorít a nyakkendő, közben meg azon gondolkodom, hogy meg fog-e ismerni egyáltalán ebben a szettben Robi, akivel Skype-on keresztül a gardróbszobámból, az éppen aktuális pólómban szoktam beszélgetni. Egy kedves hölgy lép oda hozzám a terminálban, gratulál az Ultrahanghoz, azt mondja, mindig főzés közben hallgatja. (Ezek szerint így kifenve is megismernek, nemcsak a pólóimban.) Nagy Imre Jonatán munkatársam a váróteremben iszo-