Magyarország címerkönyve [antikvár]

A címer szó eredete és jelentése A középkori magyarországi írásbeliség nyelve a latin volt, igen ritka a korai időszakban, hogy egy-egy magyar szó, úgynevezett szórványemlék olvasható 1526 előtti okleveleinkben. Nyelvemlékeink között az elsők közé tartozik címer szavunk. A címer szó Károly Róbert (ur. 1301 -1342) 1326. április 7- én kelt oklevelében olvasható először, akkor még y-nal írva. Ezzel az oklevéllel Imre fia Miklós, a csébi Pogány család őse, sisakcímert kapott az uralkodótól. Az adományozott sisakcímert, amelyet közönségesen címernek neveznek (cristam ... que vulgo cymer dicitur), a következőképpen írja le: arany sólyom, kiterjesztett fehér szárnyakkal, melyek alatt arany lóherék függnek, a sólyom csőre felett zöld ág arany levelekkel. (... cristam inferius descriptam, que vulgo cymer dicitur, in forma vais sciiicet faiconis aurei, habentis distensas blaveas alas, sub quibus foriia deaurata in modum herbe, vulgo Luhere dicte, pendent, super cuius faiconis nasum viridis ramusculus erectus existit fólia habens aures ) Az oklevél szövege megmagyarázza, hogy a „crista" szón „cymer"-t kell értenünk. A középkori latin nyelvben a crista a sisak csúcsán lévő díszítést, címertani értelemben a sisakdíszt jelentette. A „cymer" szó eredetének vizsgálatakor a 19-20. század eleji szakirodalom a francia „cimier" szót jelölte meg a magyar kifejezés eredeteként. Az 1960-as évek nyelvészeti kutatásainak eredményeként a szakirodalom pontosította korábbi ismereteinket. Eszerint címer szavunk a francia nyelv Poitouben beszélt dialektusából, az Anjouk nápolyi udvarán keresztül jutott a magyar nyelvbe, az 1270-es évek végén. A szó eredetileg mindkét nyelvben sisakcímert jelentett, és csak a későbbi fejlődés során vált ez a jövevényszavunk a pajzsból, sisakból, sisakdíszből, és takaróból álló együttes elnevezésévé. Második fennmaradt, címerrészletre vonatkozó oklevelünket Károly Róbert 1327. november 24-én adományozta Donch mester, zólyomi főispán, a Balassa család őse részére. Az oklevél, amely kiemeli Donch mester békében és a harcokban egyaránt megnyilvánuló hűségét és szolgálatkészségét, nem írja le a sisakcímert. Az oklevél leírása csupán arra terjedt ki, hogy hadba vonulása esetén akkor, ha a király is személyesen vesz részt a harcban, sisakdíszét teljes egészében arannyal vonhatja be. E kiváltságot minden valószínűség szerint csak személyében élvezhette, annak örököseire vonatkozó érvényéről az oklevél nem szól. (Figyelmet érdemel az arany szín kitüntető szerepének hangsúlyozása. Erre a későbbiek során - a címertani színek ismertetésénél - még vissza fogunk térni.) 1402-ből fennmaradt Donch mester leszármazottjainak pecsétje, amely teljes címert mutat. A pajzsban 3 liliom látszik, a sisakdísz elmosódott; egy emberi törzs, fején sisakkal vagy püspöksüveggel. Ugyanakkor Donch mester 1328-as és 1335-ös pecsétjén, amelyen csak sisak és sisakdísz szerepel, a sisakon hat strucctoll látszik. Az 1402-ben használt pecsétet ismertetők a sisakdíszben szereplő motívumban vélik felfedezni a Károly Róbert oklevelében arannyá változtatott díszt. Az 1402-es oklevél pecsétjének rajzolata elmosódott, de a család szászfalvi templom falán megörökített címerén a pajzsban szintén liliomok láthatók, és a sisakon szerepel a Donch mester mindkét említett sisakpecsétjének strucctollakat mutató dísze.