Magyarok [antikvár]

Alig is van Európának területe, amelynek későbbi, mai népessége nem bevándorlás, honfoglalás" által került volna lakóhelyére: etruszkok, s italicusok, köztük latinok az Appenini-félszigetre, rómaiak, aztán frankok Galliába, törökök Kis-Ázsiába, s a magyarok is a Kárpátok közé. A régészet eredményei kétségtelenné teszik, hogy nemcsak a történeti közelmúltban, hanem jóval régebben is gyakori volt az emberi közösségek vándorlása. Eszközformák vagy települési módok, temetkezési szokások, vagy éppen embertani sajátosságok bukkannak fel ott, ahol korábban nem találkozhattunk velük: a migráció félreérthetetlen jelei. Az emberi csoportok nem kalandvágyból vagy egyéb könnyed okból hagyják el megszokott lakóhelyüket, s költöznek az idegen tájra. Sok esetben nehéz ugyan motívumaikat rekonstruálni, de mindig súlyos okuk kel- I lett legyen rá. Az új, ismeretlen körülmények próbára tették erejüket. Ellenséges földön, idegen növények és állatok közt kell életüket folytatniuk, a legtöbbször súlyos harcokban új otthonuk korábbi lakóival, akik nagyon érthető módon betolakodottakként fogadták őket.