Csehszlovákia szétválása [antikvár]

BEVEZETÉS Mottó „A csehszlovák viszony a nyugati individualizmus és a keleti kollektivizmus eszméje, Róma és Bizánc, a katolicizmus, a protestantizmus és a pravoszlávia, az érettebb és a kevésbé érett struktúrák egymásra ható nyomásának leheletfinoman benőtt tektonikus repedése E viszonyt a kölcsönös bizalom, tisztelet és megértés kell, hogy jellemezze, különben Európa ezen részében az általános emberi ideálokért folyó harc előre vesztésre van ítélve." (Petr Pithart: Osmasedesáty, 92.) A közös cseh-szlovák állam felbomlásának legmélyebb okai két társadalom és nemzet egymástól eltérő, olykor ellentétes és bizonyos elemeiben divergáló jellegében, -értékrendjében, rejlik. Ezt a megállapítást a cseh-szlovák viszonyt történetileg kutató cseh és szlovák történészek, valamint az itt mélyebben vizsgált (1990 és 1992 közötti) időszak elemzésével és megfigyelésével foglalkozó cseh és szlovák politológusok, szociológusok és pszichológusok (a bibliográfiában felsorolt) munkái is igazolják. A közös állam cseh társadalmának túlnyomó többsége nem kívánta tudomásul venni és elfogadni, hogy a szlovák társadalom egy másik, sőt más társadalom, más nemzet, amely nem a csehekével azonos értékrend szerint működik, nem a cseh értékrenden, alapozik, nem az a célja, ami a cseh nemzeté, nem úgy szervezi, rendezi magát, mint a cseh társadalom. Mivel a csehek ezt nem akarták tudomásul venni, mindkét nemzetre a csehszlovakizmus ideológiáját kényszerítették és alkalmazták, amit meglepetésükre a szlovákok elutasítottak. A közös állam 1918-ban belső szükségszerűségből és külső kényszerből jött létre, és később, különösen 1945-től