Bővebb ismertető
A száztizenhárom éve, 1880. augusztus 16-án született Rónai Zoltán egészen különleges színárnyalatot képvisel a magyar és a nemzetközi szocialista gondolkodás és cselekvés történelmi színképében. Több mint negyvenéves közéleti pályafutása során felváltva, vagy éppen egyidejűleg volt jogtudós, szociálpolitikus, szociológus, szakszervezeti és sztrájkszakértő ügyvéd, lapszerkesztő, gyakorlati szervező, államférfi.Születésének 100. évfordulóján, 1980. november 14-én az MTA Történettudományi Intézete rendezett tudományos ülést. Azóta nagyon kevesen és keveset írtak és beszéltek róla. Ez, ha a körülmények ismeretében különösnek nem mondható is, mindenképpen sajnálatos. Roppant életművének nagyobb része ugyanis mindmáig összegyűjtetlen, felhasználatlan; magyar nyelven nem olvasható; zömmel külföldi folyóiratok évfolyamaiban szunnyad. Ennél is fontosabb, hogy ez az életmű nem tekinthető bár megbecsülendő, de holt ereklyének. Ellenkezőleg: úgy tetszik, hogy mondanivalója az utóbbi évtizedek történelmi fordulatai nyomán új jelentőségre tesz szert.A Budapesten született Rónai itt végezte egyetemi tanulmányait is. Igen fiatalon csatlakozott a magyarországi Szociáldemokrata Párthoz. A századfordulón publikált korai írásaiban szociológiai, szociálpolitikai és büntetőjogi kérdéseket boncolgatott a szociáldemokrata napilapban, a Népszavában, az 1906-ban induló Szocializmusban, a polgári radikális Huszadik Században, illetve szűkebb szakmája rangos tudományos folyóiratában, a Jogtudományi Közlönyben. A Szocializmusnak nemcsak sűrűn jelentkező szerzője, hanem egyik társrovatvezetője is. Önálló írásai jelentek meg az esküdtbíráskodásról és a választójogról (az utóbbiról szocialista röpiratban).