A szociáldemokrácia két irányzata [antikvár]

Tisztelt Hallgatóim! Kedves Elvtársak! Az utóbbi hónapok, sőt talán az utolsó esztendők egyik döntő világpolitikai ténye Nyugat-Európa szociáldemokrata pártjainak rohamos jobbratolódása. Ez elsősorban a két döntő nyugati szociáldemokrata pártra, az Angol Munkáspártra és a Francia Szocialista Pártra vonatkozik. Nem akarok sokáig időzni ennek a jobbratolódásnak egyes tényeinél, bizonyítékainál, feltételezem, hogy ezek közismertek. Gondoljunk csak a Francia Szocialista Párt magatartására a nagy francia sztrájkmozgalmak alatt. Gondoljunk a három angol munkáspárti vezető, Attlee, Bevin és Morrison fellépésére a Szovjetunió, a kommunista pártok ellen általában és a keleteurópai demokráciák ellen, amelyekhez mi magyarok is tartozunk. Ez a jobbratolódása a nyugateurópai szociáldemokrata pártoknak természetszerűen kiélezi az ellentétet és a harcot a kommunista pártok és a jobboldali vezetés alatt álló szociáldemokrata pártok között. De nemcsak ezt az ellentétet és harcot élezi ki, hanem egyben élesedő ellentétet hoz létre a jobboldali vezetősé alatt álló szociáldemokrata pártok és az európai baloldali szociáldemokrata pártok között. Ez az ellentét nemcsak a nemzetközi munkásmozgalom szempontjából egyre fokozódó jelentőségű, hanem egyik igen fontos mozzanata az egész nemzetközi politikai fejlődésnek.