A Nagy Imre-kód [antikvár]

Alsó lapélein elszíneződések.
„Ezen a ponton én át is lépek arra a kérdésre, mert gondolom, hogy tulajdonképpen június 16-ának a kezelése, a törvényalkotás kérdése most és a különböző társadalomellenes, vagy pedig a politikánkkal ellentétes dolgoknak a kezelése azért igen-igen nagy mértékben összefügg azzal - és ez most már a mi pártunk helyzetéhez és jövőjéhez kapcsolódik -, hogy tulajdonképpen mi egy erős és komoly elhatározásra jutottunk a múlt év májusában, hogy végrehajtunk egy olyan fordulatot, amelyben a korábban megszokotthoz képest - amiben éltünk évtizedeken át, amiről tapasztalatunk volt, amiben otthonosan viselkedtünk - áttérünk egy olyan szisztémára, amiben a támpontjaink kevésbé bizonyosak a párt számára is. Nem lesz egy közvetlen hatalmi tényező és a politikacsinálásnak pedig nem az egyedüli centruma és nem az egyedüli fóruma lesz a Magyar Szocialista Munkáspárt. Most küszködünk ennek az összes zavarával szerintem a pártban és a párton kívül is, a társadalomban mindenfelé, a közhatalmi szervekben - és itt is csak megjegyzem -, hogy minek fogjuk fel ezt, hogyan éljük meg mindazt, ami itt lezajlik, kudarc-e, hogy az MSZMP nem egy ilyen monopolizált hatalmi tényezőként működik, ezt akartuk-e, nem ezt akartuk, hova jutottunk, vagy pedig úgy fogjuk fel, hogy tulajdonképpen ez a mi szándékainkkal egybeesik, mert tényleg valamiféle olyan rendszert akarunk működtetni, amiben tényleg nem hatalmi szóval, hanem másfajta politikai eszközökkel próbálunk érvényt szerezni az MSZMP-nek. Amikor ilyen változások közepette vagyunk, akkor mégis minden pillanatban olyan képet kérünk számon a helyzettől, mint amikor a párt egyedül állt a politikai küzdőtéren, és amikor mindenhatónak tartotta magát..." Horváth István belügyminiszter szavai az MSZMP KB 1989. június 23-24-i ülésén.