Bővebb ismertető
Friedrich Nietzsche egy dologban nem tévedett: a XX. század valóban az ateizmus, a „középszerek" és a soha nem látott pusztító háborúk százada lett. Amit Nietzsche sem sejtett, az a két diktatúra - és a velük járó tengernyi szenvedés. Igaz, mindkettő az ateizmus gyökeréből hajtott ki és fonta be gyilkos indáival az emberiséget.
Akik e vészterhes században a Bibliát forgatták - s ők sem voltak kevesen -, olvashattak arról, hogy „...más jel is feltűnt az égen: íme egy hatalmas tűzvörös sárkány, amelynek hét feje volt és tíz szarva és hét fején hét korona."
A XX. század közepén sokan asszociáltak a „tűzvörös sárkány" olvastán Sztálinra és birodalmára. A Magyarországot megszálló Vörös Hadsereg katonáinak kegyetlenkedései - a rablások, gyilkosságok, asszonyok és lányok megerőszakolása, a tömegek kényszermunkára hurcolása - több helyen kétségbeesett - s eleve bukásra ítélt - ellenállást váltottak ki.
Miközben az országban a megszálló hadsereg gyakorolta a tényleges hatalmat, a Magyar Kommunista Párt (MKP) a szovjet fegyverek védelme mellett - a magyar társadalom többsége ellenében - offenzívát indított a kizárólagos politikai hatalom megszerzéséért. Megszervezte a politikai rendőrséget, és frontális támadást indított a civil szervezetek és polgári pártok ellen. Minden eszközzel fellépett a polgári és politikai jogok felszámolása érdekében. Megszüntették az államhatalmi ág megosztottságát, s ennek egyik nélkülözhetetlen elemét, a bírói függetlenséget. Mindez tág teret biztosított a lappangó - majd egyre nyíltabb - diktatúra számára és ezzel együtt a koncepciós perek alkalmazására.