A Tanácsköztársaság véres almanachja [antikvár]

„Amikor eljött az I. világháború végén az összeomlásnak nevezett, szerintünk azonban tudatos, előre megfontolt összeomlasztásnak tartott helyzet, 1918 október utolsó napján ugyanabba a szervezetbe kerültek a hasonló baloldali erők. Itt azonban nem egyik vagy másik szociáldemokrata munkásszervezetről; nem egyik vagy másik liberális társadalomtudományi egyesületről, és nem egyik vagy másik fővárosi szabadkőműves páholyról, hanem a végrehajtó hatalom csúcsáról, a magyar kormányról volt szó. Károlyi gróf kormányának két meghatározó pártja a szociáldemokrata- és a Martinovics páholyban szervezett polgári radikális párt lett. Íme, a magyar történelemben először, kormánykoalícióra lép egymással a két nagy baloldali ideológia: liberalizmus és szocializmus. (Megjegyzem, ilyen legközelebb majd 1994-ben lesz hazánkban.) Ebből következően a Károlyi-kormány a magyar történelem első baloldali, szabadkőműves többségű végrehajtó hatalma. A Károlyi-kormány, baloldali nézeteiből természetesen következően gyakorlatilag föladta az országot a cseh, román és szerb hadseregeknek és eladta az „utódállamoknak”, azzal, hogy honvédelem helyett 1918. december 22-én, Böhm Vilmos hadügyminiszter-helyettes parancsával visszarendelte a csapatait. E kormány a szociális ígéreteiből semmit sem tudott megvalósítani, úgyhogy végül saját marxista miniszterei és államtitkárai árulták el: 1919. március 21-én kikiáltották a Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaságot. Az nem érdekelte a vezetőket, hogy e szép elnevezésnek még a szavait sem ismerte a magyarok óriási többsége. Nos, néhány hét múlva mindenki megismerte a hazai, immár leninista típusú bolsevizmus minden „szépségét”…