Az 1875-ös pártfúzió [antikvár]

E mű az 1867 után keletkezett pártok létrejöttét és „küzdelmét" elemzi; arra a folyamatra világít rá, hogyan válik az egykori haladó középbirtokos nemesség - az 1848-49-es forradalom és szabadságharc vezetőereje - egyre reakciósabbá, s végül a hatalmon lévő nagybirtokosok politikai kiszolgálójává. Hitehagyott politikusokat szokásos ezzel a megjegyzéssel illetni: szögre akasztotta az elveit, mint Tisza a bihari pontokat. Ez a szögreakasztás 1875-ben történt, mikor hétévi ellenzékiség után Tisza Kálmán összeolvasztotta pártját a kormányzó Deák-párttal. A szerző a valóság pontos feltárására törekedve felderíti e hétéves ellenzékiség valódi tartalmát, melynek ismeretében szükségszerű folyamatnak bizonyul a kiegyezéses Magyarország két nagy, egymással szembenálló pártjának fúziója. Foglalkozik e munka többek közt Jókai Mórnak ez időszakban betöltött politikai tevékenységével, valamint politikai szerepének, s irodalmi alkotásainak összefüggésével is. Így a kötet nem csupán a társadalomtörténet művelői körében tarthat számot érdeklődésre; minden bizonnyal termékeny viták kiváltója lehet a Jókai kutatók körében is, s hasznosan forgathatják az irodalom és a történelem tanárai, akik oktatási munkájukban szívesen felhasználják a kutatások legújabb eredményeit.