Egy világbirodalom végvidékén [antikvár]

Augusztus 29-e szerencsés napja volt Magyarországon Szulejmán szultán hadseregének. 1521-ben Nándorfehérvárt, Magyarország legfontosabb déli erődítését foglalta el ezen a napon, öt év múlva a mohácsi csatamezőn győzött, újabb tizenöt év elteltével, 1541. augusztus 29-én az ország fővárosát, Budát szerezte meg. A három eseményt nemcsak a nap véletlen egyezése sorakoztatja egymás mellé. Ezen a három sorsdöntő napon, s a velük elmúló két évtized során összeomlott és darabokra szakadt a középkori Magyarország. Középső része másfél évszázadra a török birodalom legtávolabbi európai határtartománya lett. A török kor másfél évszázada mindig vonzotta, ma is vonzza a kutató kíváncsiságot. De mivel a történeti érdeklődés maga is együtt változik a történelemmel, minden kor más iránt érdeklődött ebből a százötven évből. A török-magyar viszony kutatói hosszú időn át mindenekelőtt a nagypolitika, a diplomáciai kapcsolatok alakulását állították a középpontba, az élet és a társadalom alsóbb régióiban pedig a hadjáratok és a várvédő harcok eseményeit és eredményét: az ember és az anyagi javak pusztulását. A régi történeti munkák és a szépirodalom hatása nyomán talán még ma is ezekre a kérdésekre vagyunk a legfogékonyabbak.