Bővebb ismertető
"Evangélium és szabadság" - ezt a két szót így egymás mellé írva egy dél-franciaországi hugenotta templom bejárata felett olvastam 2000 tavaszán, amikor ennek a könyvnek a kéziratán dolgoztam. Rögtön az jutott eszembe, hogy a magyarországi evangélikus egyház 1848-49. évi történetének keresve sem lehetne jobb címet találni. Újságcikkek, prédikáció, körlevelek, közgyűlési határozatok gyakran kötötték össze ezt a két kifejezést, amikor egyházunk tagjai megfogalmazták véleményüket, gondolataikat az evangélikusok helyéről és feladatáról a forradalom és szabadságharc ideje alatt. Azokban a forradalmi időkben könnyebb volt hinni a polgári, majd a nemzeti szabadság megvalósulásában és ennek a szabadságnak az evangéliumban való megfogalmazottságában. A 19. század evangélikus egyháza pedig büszkén vallotta magát az evangéliumi szabadság mellett a mindenkori polgári szabadság védelmezőjének is. Evangélium és szabadság gondolatának összefonódása ily módon vezetett oda, hogy az evangélikus egyház (s itt annyit mindenképpen meg kell jegyeznünk, hogy az akkor magát hivatalosan "helvét hitvallású evangélikusnak" nevező református egyházzal együtt) nagy többségében fenntartások nélkül tudott együtt haladni a polgári és állami szabadságért küzdő nemzettel 1848-49-ben.