Bővebb ismertető
részletAmikor a fiatal Kossuth a múlt század harmincas éveinek elején a politikai élet színterére lép, a magyar nemzeti mozgalomban évszázados tradícióként érvényesül a bizalmatlanság és szembenállás az udvari párttal, a felső-táblán túlnyomó többséggel rendelkező, az országos méltóságokat betöltő nemzetietlen főnemességgel. Ha ez Széchenyi fellépése során egy időre némileg csökken is, később annál erősebben előtérbe lép, egyenes arányban azzal, ahogy a nemzeti mozgalom anti-abszolutisztikus jellege egyre határozottabb anti-feudális vonásokkal gazdagodik.A nemzeti és reform-mozgalmat támogató középnemesség megyei összejövetelinek, az alsó-tábla üléseinek levegője szinte izzó a harag és felháborodás állandó kitöréseitől a nagyméltóságú Főrendekkel szemben, akiknek elutasító magatartása a végsőkig elódázza, sok esetben lehetetlenné teszi a legszerényebb, legmérsékeltebb reformok keresztülvitelét is. Kölcsey országgyűlési naplója tele van panaszokkal a bécset kiszolgáló keresztes és kulcsos méltóságokra, a káptalani helyeken és püspöki székekben oly áldott ebédekkel és vacsorákkal hizlalt főpapokra. Kölcsey szerint a főrendek szemében milliók nyugalma tekintet nem érdemel. Az oligarchia rosszul tanulta meg a magyar nép történeteit , majd csak a maga kárán tanul.