Bővebb ismertető
OROSZ ISTVÁN SZÉCHENYI TELEKDÍJ-TERVE ÉS KOSSUTH
Széchenyi István már csaknem két éve folytatta elszánt küzdelmét a liberális nemesség vezetője, Kossuth Lajos és a Pesti Hirlap ellen, több mint hét hónapja cikkezett az adó kérdéséről Helmeczy Mihály lapjában a Jelenkorban - itt is dühödten támadva a Pesti Hírlap irányát és módszereit — amikor 1844 január 21-én barátainak és ellenfeleinek is váratlan cikkel folytatta az augusztus óta „Két garas" cimmel megjelenő eszmefuttatásait. A cikk címe: Kibékülés - is felcsigázta az érdeklődést, méginkább tartalma. Az első mondatban ugyan egy bizonyos mágnás szájába adja a kérdést ,4gaz-e, hogy Te egészen kibékültél a Pesti Hírlap szerkesztőjével s most karöltve és vállvetve egymással fogjátok járni a politikai pályát?", az egész cikk azonban armak bizonysága, hogy 1844 januáijában a kérdés feltevés nem volt jogtalan.^ A Kelet Népével érdemtelenül és méltánytalanul megtámadott s azóta is Széchenyi támadásainak kereszttüzében álló Kossuth 1843 december 17-én a Pesti Hírlapban megjelentetett „Őszinte Nyilatkozat"-ában a haladást és javítani akarást tekintvén politikája vezérelvének, kifejtette: „ki a honra nézve illy irányban valami jót akar, az, legyen bár a legszenvedelmesebb ellenségünk, őszinte buzgó közremunkálásunkra, segítségünkre oUy biztosan számolhat, mintha leghűbb barátunk volna".^
Kossuth pártfogó állásfoglalása a kétgarasos tervvel kapcsolatban Széchenyit is hasonló nyilatkozatra késztette az említett Kibékülés c. cikkben. ,Adja Isten, hogy valamint e specziális tárgyban, mint hiimi akarom, ezentúl, bár koronázza siker azt, bár ne, nem egymás ellen — íija — de eg>'mást segítve fogunk működni, szintúgy más specialitásokra nézve is azon puskaport és gőzt, mellyet bírunk, s mellyel megtelve vagyunk, nem egymásnak gyengítésére s megrontására, de honunk előmenetelére fogjuk használni."^
A reformkor két kiemelkedő politikusának közeledése egymáshoz 1844 elején -mint ismeretes — csak átmeneti jellegűnek bizonyult, hiszen 1844 őszén Széchenyi már ismét támadást intézett Kossuth dédelgetett terve a vukovár-fiumei vasút ellen, majd több cikkben fejezte ki neheztelését azokkal szemben, akik a nemesi teherviselés országgyűlési bukása után önként közadónak vetették alá magukat. Mégis úgy véljük, hogy Széchenyi telekdíj-terve, amely kiváltotta a két politikus közeledését megéri a tüzetesebb vizsgálatot nemcsak azért, mert néhány hónapra fegyverszünetet teremtett Kossuth és Széchenyi harcában, hanem azért is, mert a kétgarasos terv olyan próbálkozás volt, amelyet számon keU tartanunk a közteherviselés megvalósulásáért vívott reformkori küzdelemben. Széchenyi 40-es évekbeli pohtikai fqlődésében pedig ugyancsak jelentős a telekdij-tervezet, mert ez az egyeden terület, amelyen továbblép a 30-as években kialakított programjához képest, a Kossuth kiegészítő javaslatának elfogadásával pedig megtette az első lépést a liberális reformellenzék örökváltsági programjának elfogadása felé is.
E rövid tanulmány természetesen nem tűzheti céljául a kétgarasos terv megszületésével és bukásával kapcsolatos minden probléma széleskörű és sokoldalú vizsgálatát, csak né-