Keresztény császárok, pogány Róma [antikvár]

Mióta az újkori felvilágosulás megindította harcát a keresztény Egyház ellen, s ez pedig minden erejével védekezni igyekezett az ellene emelt vádakra, a két párt az első keresztény császár megtérését is igyekezett - akár tudatosan, akár ösztönösen - a maga álláspontjának megfelelő módon megvilágítani. Nem a Kr. u. negyedik század észjárásába mélyedve törekedett megérteni az újkor e nagy sorsfordulatot, hanem nemzedékről-nemzedékre rásütötte a saját gondolkodása újdonsült bélyegét Konstantinra. E nagy huzavona ma is tart még. A valóság felderítésétől - szerény megítélésünk szerint - azok távolodtak el legjobban, akik az „e jelben győzni fogsz" csodáját olyan radikálisan akarták kiirtani, mint a háziasszony, aki a ruhára esett tintafoltot túlerős vegyszerrel dörzsölve a foltot ugyan eltávolítja, de egyúttal a szövetet is kilukasztja, tönkreteszi. Ezek ugyanis a milvius-hídi csata előtti csodával együtt megtagadták a császárt teljesen eltöltő vallásosság világos jeleit is, képmutató és kétlaki figurát formálva belőle, aki esetleg csak sok ingadozás után, nagykésőn áll a kereszténység oldalára. Ehhez a művelethez a modern tudományos technika minden eszközét felhasználták: az okmányközlésben feltét- * Részlet „A pogány Róma a keresztény császárok alatt" című könyvből, mely a M. Tud. Akadémia kiadásában fog megjelenni. [A könyv soha nem jelent meg-a s^er/j.]